Vidd hírül Vándor, már nem a mohácsi síkon fekszünk!
-
Verseny:
Mohács 500 versek
-
Beküldte:
Zamozny Gábor
-
Pályázó neve:
Zamozny Gábor
-
Pályázó email címe:
zamoznygabor@gmail.com
-
Vers teljes:
Magyar, ki most hazád fia vagy e földön
tudd, hogy őseid közt sokan voltak hősök,
kiket a kényelem és biztonság helyett
a világ legerősebb hadserege fenyegetett!
Hatalom és megszállottság tüzelte e sereget
keresztény magyarok és Európa ellen.
Mi álltunk útjába ennek a xerxész-i pusztító hadnak,
hogy harcunk legyen lányaink és fiaink védőpajzsa.
Sokezer bátor harcos buzogánnyal, puskával és karddal
a többszörös túlerővel szemben vállalva
kínt, vereséget, halált a nyílt csatában.
Mi maradt e korból emlékül mostanra?
Széthúzó magyarok? Árulók? Sajnálatra méltók sora?
A török tüzérség vulkáni tűzként hozta el a poklot!
Mi a halállal néztünk szembe a Mohácsi síkon!
Fiatal, de bátor Királyunk mellett harcolva védtük a hátországot.
Útjába álltunk az elkerülhetetlen pusztító végzetnek
akkor is, ha csekély a győzelemnek esélye.
Azért él még nemzet e hazán, mert ha kellett,
az ellenséggel szembenézett.
Egernél is, - bár később az is elesett -
a haza mégse veszett el, mert a hőstettek
beleivódtak az emlékezetbe, vérük a földbe.
Aki vállalja a hazáért, embertársaiért nehezebb sorsát,
-még ha a győzelemre kevés esélyt is lát-
szellemében ott harcolnak vele együtt a mohácsi hős katonák!