Istenről, szép hazáról beszélhetek ti nektek,
Rózsás ablakok között igaz igét hirdethetek,
Minden magyarnak szívében él nemzettudat,
Kis országban köszönhetjük legnagyobbaknak!
Bizony, hitünk ellen támadott az ördög,
Mikor hazánknak a szulejmáni török!
Megmérettünk, s legyőzettünk, bár példánk örök:
Elnyomásban magyar ajak, szabadságért mennydörög!
A kardcsörgést hallja még a mezőn játszó gyermek,
Virág hadak, dús réthajak temetőn növekednek.
Hallgassátok testvéreim, eleitek mit végeztek,
Ördög felett csatát nyertek, tanúságot ekképp tettek:
Budától Mohácsig menetel a nagy sereg,
Minden új fő érkeztére sokak szíve megremeg.
Hiába bősz török had, a magyar sereg nem apad,
Hazát, családját védi, ki fegyvertelen nem marad!
Tomori vezetésével vonul fel ott sok vitéz,
Hol a kanyargó Duna Dályoknál a távolba vész.
Rendületlen várják férjek, apák, gyermekek,
Hogy, mikor tör elő a nagy turbán rengeteg.
Dél felől a majsi platón sötét felleg mennydörög,
Villámló kard rengeteggel Földvárig nyúl a török.
De a magyar nem retten, az ég felé tárja karját:
Adj Uram fegyvert, ha kell védni hitet, éltet, hazát!
Több ezer bátor, magyar szív együtt dobbanék,
Több ezer tüzes paripa együtt szökellék.
Felmorajlik a nagy árnak roppant hulláma,
Dörög török, s magyar ágyú, lesúlyt villáma.
Véres pengék pörgő hada, mint sárkánynak vad karma,
Kerítene a török, ha Tomori szét nem hajtja.
Lovak ezre, derék mének süvítenek vad áriát,
Mindannak, ki vitéziknek megízleli lándzsáját.
Bent a bajnak szíve közén Perényi forgat kardot,
Száz vitézzel szpáhik ellen együtt vívják a harcot.
Mint aki már jól ismeri a fenevad rút arcát,
Öreg lovag úgy suhintá Bali bégnek pallosát.
Félholdas éj sötétjével tombol nagy oszmán sereg,
Szólítva pogány prófétát, győzelmet reménylenek.
Hangosabb a török szó, de a magyar szent,
Ki üdvéért könyörgött, mind meghallgatást nyert!
Fogyatkozik magyar vitézek egykori nagy hada,
Túlerőben a roppant szultáni akindzsi horda.
Kárpátok harcosa sorsát Istenünknek adá át,
Utolsó lélegzetéig, nekünk védi e hazát!
Kik utoljára gondoltak bízva családjukra,
Nem merültek vad törökkel örök kárhozatra.
Kiknek görbe kardja régen földben hever már,
Hűségről, hitről, erényről Mohács prófétál!
Ne aggódj te szép ország, kit százak tépáztak,
Rólad minden hatalom láncai lemáltak.
Leszel te még Európa dicső bástyája,
Leszel még az igazak utolsó mentsvára!
Ne bánkódj te büszke honfi, te nemes vitéz,
Ne feledd, ki erőt ad s védelmez, amíg élsz!
Szabadságod őrizzed, hitedet ne fékezzed,
Tiszteld, szeresd Jóakaró Istened!