Több is veszett

  • Verseny: Mohács 500 versek
  • Beküldte: Balogh Dávid
  • Pályázó neve: Balogh Dávid
  • Pályázó email címe: yetro5555@gmail.com
  • Vers teljes: Oly régóta küzdött már egymással,
    A magyar nép és a török.
    A muszlim a keresztény egyházzal,
    Ám e harc nem lehet örök.

    Béke köttetett, de meddig tart ki?
    Tudunk-e majd élni benne?
    Mikor fogunk bizodalmat kapni?
    Tényleg úgy hisszük, hogy menne?

    A válasz sem késlekedett sokat,
    Szulejmán nem nyugodhatott,
    Összeszedett ezer és egy lovat,
    S sebesen felénk vágtatott.

    A hír eljutott Lajos királyig,
    Ki hívta is a bánokat,
    Szólt: Budától egészen Bizáncig,
    Hívják harcba a klánokat.

    Ám a jó aranyból híján voltunk,
    Támogatónk se vala sok,
    De küzdenünk kell hisz ez a sorsunk,
    Készülhetnek a lovasok!

    A fegyverszünet véget ért vala,
    Hisz a török megéhezett,
    Leomlott a béke hamis fala,
    E helyzet most kiélezett.

    Megindult hát hódító útjára,
    A felhergelt oszmán horda.
    Mint kiéhezett farkas a nyájra,
    Úgy támadt a magyar honra

    Hatvanezer kard, puska és lándzsa,
    Megannyi janicsár s szpáhi,
    Bárki megremeg ily hadat látva,
    A félelmünk okkal Páni.

    Félre is állhattunk volna az útból,
    Ösvényt nyitva Bécs váráig.
    Ám mi tanultunk a setét múltból,
    Meg sem álltunk hát Mohácsig.

    Nem tűrhettük tétlen, hogy e földet,
    Tapossák a török csizmák.
    Hisz ha ajtónkon az ördög csönget,
    Nem segítenek az imák.

    Fűtött minket a bátorság, ám jaj!
    Kevés volt a jó hazafi,
    Bár közeledett Frangepán, de vaj,
    Megérkeznek-e hadai?

    Szapolyai ki erdélyi vajda,
    Szintén gyűjtötte a hadat.
    Sajnos mégsem került sor a rajtra,
    Így a harcról biz lemaradt.

    Nem várhattunk tovább eljött a vég,
    Megérkezett a pusztító.
    De a magyar vér a csatában ég,
    A harc számunkra buzdító.

    Egymásnak rontott hát a két sereg,
    A magyar a török ellen,
    Léptük alatt a föld is megremeg,
    Turul a farkassal szemben.
     


    Dörgött az ágyú, törtek a csontok,
    Durrant a több tucat puska.
    Lángra lobbantak fák és a bokrok
    Ím vérben ázott a puszta.

    Mészárlás volt ez csupán nem csata,
    Szétvert minket a túlerő.
    Hány hős férfi nem térhetett haza?
    Felfalt mindent e húsevő.

    Elhullottak apák és fivérek,
    Fiúk és meglett öregek.
    Ifjú katonák és vén vitézek,
    Megszámolatlan tömegek.

    Földunk a török tűzébe gyulladt,
    Buda vára is elesett.
    Lajos a Cselébe fulladt.
    Magyarország hát elveszett.

    Bár sötét korszak köszöntött reánk,
    Tudtuk jól eljő majd üdvünk.
    Mert eme vidék a saját hazánk.
    Érte, ha kell, mindig küzdünk.

    Hisz ha a vész újból a vendégünk
    A magyar legyint, tovább áll.
    És küzd, mivel mind emlékszünk,
    Hogy több is veszett Mohácsnál.
Előző Következő
Vissza a listához

Feliratkozás hírlevelünkre

Üdvözöljük! Kérjük, iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a Mohács 500 programjairól és újdonságairól. Ha már feliratkozott és le szeretne iratkozni, használja a belépés után megjelenő 'Leiratkozás' gombot.

Köszönjük érdeklődését! A megerősítő emailt hamarosan megkapja a megadott címre. Kérjük, kattintson a benne található linkre a feliratkozás véglegesítéséhez.