Fekete üreg az ég
Órmótlan ziháló fellegek
Morognak gyomrában
Valaki kiált kit felfalt az éj
Mettől meddig ér a várakozás
Nehéz kövön ülve meredni fel
Meredni rá meredni belé míg
rádhullnak a csillagok
Forró köveken hasal az üressÉG
Vígaszod szitáló eső
Felé fordítani fejed
Élvezni a hűs permetet
Míg éget valami tűz az élet
És nem érted a miérteket
Gőzöl párolog bőrödön a hogyan
Belédmártja villáját a Semmi
Az ég tányérján falat leszel
Bizakodj hogy a torkán akadsz
Nem látni nem hallani rólad
Talán tényleg az ég falt fel
Vagy tán‘ vonaton száguldsz
Minek kürtje sikoly