Vers teljes:
Mohácsi ég alatt
Béklyóba korbácsolt évek tetemén,
Küzdelmek hite lapul, mohás föld alatt,
Fosztott nemzetért, tort ülő némaságban,
Elhantolt harangokból csírázik magva a magyarnak.
Mint csontok fészkét őrző Főnix madara,
Dombokká dermedő holtak dicsőségére,
Szabadon száll a tiszta végtelenbe,
Száműzött hősökkel, Tomori sóhaja.
Íme, a város, mely kiforrta méltó érdemét,
Eltűnt viharok után őrzi féltett becsületét,
Bölcsőként, keblén ringatta bujdosó árváit,
Pogány időkben, mit tomboló ég haragja mért.
Rohamra ítélt bűnök, gyászos ravatalán,
Feltámadott a lét, balsorsunk vesztőhelyén,
Hol elesett királyunk emléke tárja a kapukat,
Békétlen ősökkel, békülő hősök pihennek;
S a távolban sokácok táncát járja a délibáb,
Kocsányos tölgyek közt a Mohácsi ég alatt,
Testvéri erőre lelt hálával, örökre a becsület,
Égiek áldását adva rá a magasságos teremtő.