Vers teljes:
Ezerötszázhuszonhatban
Immár ötszáz éve,
Mohács földjét öntözte meg
Sok hős vitéz vére.
Kíméletlen oszmán hadak
Nem ismertek Istent,
Hódítani akartak ők
A világon mindent.
Szörnyű hévvel jött Szulejmán,
A magyarok ellen,
Ágyúval lőtt védtelen
Katonákat mellen.
Lajos a mi hű királyunk,
Harcosait vitte,
Hogy megvédheti hazáját,
Haláláig hitte.
Kevésen múlt, hogy ez a harc
Nem javunkra szolgált,
Szemben a nagy túlerővel
Magyar sereg helytállt.
Küzdöttek a katonáink,
Nem magukért! Másért!
Életüket és vérüket
Adták a hazáért.
Pedig ez a rút hadjárat,
Már korábban dőlt el,
Nemzetünkre a bús végzet
Nem e-napon jött el.
Körös-körül, már a török,
Feldúlt sok országot,
Nem is Mohács volt a célja,
Ő Budára vágyott!
És nem vész volt ez Mohácsnál,
Hanem óriás csata,
Hol gyilkos túlerővel szemben,
Vérzett el a haza.
Csele patak partja mentén,
Dörögtek a fegyverek,
Ezért bűntudatban élni
Örökre mégsem lehet!
Felkent írástudók hada,
Majd ötszáz éven át,
Szétfoszló reménybe zárta
Egy ország bánatát.
Még mindig fáj, hogy Mohácsnál
Elvérzett a haza,
De nem mondhatjuk vésznek azt,
Mi egy bátor csata.
Megbűnhődött, de talpra állt,
A szép magyar hazánk,
Mi benne élünk szüntelen,
És boldogok valánk.
A vén Duna is itt zúg még,
És minket gazdagít,
Míg folydogál a tengerig
Öleljük habjait.
Most már ne bántsuk magunkat
Vádló számadással,
És ne fűzzünk össze
Minden bánatot Moháccsal.
És becsüljük meg e-földet,
Hol annyi vér kihullt,
Mely romlásban és gyászban is,
De mindig hozzánk simult.
És nincs időtlen idő bűnben!
És nincs Mohácsi Vész!
Csak légy hű hazádhoz ember,
Míg e drága földön élsz!
Mert minden bánatok nyomában,
Lásd! Új remény fakad!
És minden éjszaka után
Felvirrad majd a nap!
A lelkünk talán még gyászol,
Az emlék is zokog,
Tán kicsik vagyunk a bolygón,
És nem is leszünk nagyok.
De nézzünk most már fel az égre,
És süssön ránk a nap,
Hogy a tiszta fényben lássuk,
A mi hazánk szabad!
És nekünk ragyogjon végre
A szép magyar világ,
Hadd nyíljon minden szegletén
Egy illatos virág!
Hadd legyünk hazánkra büszkék,
Mert belőle nőtt szívünk,
És e szívből árad szerte,
Mindent legyőző hitünk.
Bízom, hogy- e néhány sortól
Mások is remélnek,
Leteszem hát most a tollat,
Hogy ne is beszéljek.
Ringasson el a gondolat:
Jó magyarnak lenni.....
Hazánk ellen nem fordíthat
Minket soha senki!
2024. 02. 01.