A hazát védték, pedig óriási volt a túlerő...
Úgy érezték mégis, elég bennük az erő.
Vagy nem akartak élni török megszállás alatt:
Jobb még magyar földön halni, igéző pillanat.
Augusztus 29. - gyászos ez a nap kereszténynek:
Keresztelő Szent Jánost is e napon fejezték le...
Véletlen ez az egybeesés vagy törvényszerű?
Az Úr szándékait kiismerni nem is oly egyszerű.
A Sors könyvében meg volt mindez írva:
Sok asszony és gyermek gyászolt valakit sírva.
Százötven tartott eztán a török uralom,
Hogy felváltsa ezt egy másik, önző hatalom.
A keresztény oldalon mintegy húszezer halott;
A törököktől kétezer harcos maradt végleg ott.
Belefulladt a Csele-patakba a magyar király;
Véres diadalt aratott hát "Nagy" Szulejmán szultán.
Az már igencsak a sors különös fintora;
Hogy már idősen, Szigetvárnál ő veszett oda,
Negyven évvel később, szinte napra pontosan:
Akkor is vesztettünk, de Zrínyi hősiessége kortalan.
Mohácsnál is elesett a magyar fővezér :
Tomori érsek balek volt, ő fizetett mindenért?!
De ne csak a negatív elemekre emlékezzünk!
Az idő nem feledteti Mohácsnál hősiességünk.
A sátorhelyi csata helyszínén ma emlékpark:
Ide vonz emlékezni minden igaz magyart.
Az életben egyszer el kell zarándokolni ide:
Az egekig érjen a hős mártírok emlékezete!