Ablak előtt állva,
nézve, de hiába,
zöldellő rétnek, sok szép virága.
Nap melege perzsel,
júliusi este,
innen kiutat, régen keresve.
Volt esély kezdetben,
holt remény kezedben,
minden vaklárma, merész késztetés.
Közelgő végveszély,
nincsen több jobb esély,
mostan légy bátor, csatára kész.
Nem segít semmi itt,
csak egy az igaz hit,
s a reményt ne adjuk fel, sohasem.
Ott van, hol még nem volt,
átkelt a folyókon,
sátrakat húznak fel, indulni kell.
Nincs többé béke a két fél között,
csatára készült, megütközött.
Miért hagytál itt? Miért mentél el?
Országok terhét, cipelhetem.
Volt eddig hitem, reménykedtem,
de győzelem helyett, minden elveszett.
Menekülni kell, mást nem tehetek,
mégis ez, hozta el, a végzetem.
Új idők, új esélyek,
lássátok, figyeljétek,
most végleg elmegyek, ne is keressetek.
Eltarthat sokáig,
más lesz a világ is,
Búcsúzom, mennem kell, Isten veletek.