Kondul a harang és menni kell
Mert menni kell, csak egy fél pillanat
Királyunk országterhet cipel
Mellette maroknyi hős, aranyak!
Vonulnak a síkra ólmosan
Felszólnak a hangos himnusz-dalok
Fekete felhő rájuk rohant
S alábuktak akkor az angyalok
Tündököltek ők aranyszínben
Küzdöttek bátran és fogatlanul
Bősz kiáltás torkukon, mígnem
Drága holdunk rabolták el vadul
Királyunk s népét eltiporják
De küzd és vív, és nem hal meg soha
Nélküle megözvegyült ország
A mohácsi sík lesz az otthona
Kondul a harang s a had sehol
Templom alá vezet a csatatér
Ötszáz év mindent kétségbevont
De ismét csillagos s ragyog az éj
Az évszázadok teltek lassan
A király népe türelmesen várt
Egybeforrtunk a nagyobb bajban
Az országunk nem veszett el, felállt
Nézz ránk, a belőled sarjadtra
Kit öntözött augusztusi vér
Nézz ránk, hogy simogat a harmat
Tested nem fedi többet hideg tél
A nyár után hazatért holdunk,
Ismét víg dallamot fúj a lágy szél
Emlékezz, nem hiába voltunk
És sohasem hiába reméltél!