Esti napnak hanyatlásán
vérbe öltözött udvarán,
Megállnék a Borza patak partján,
hol vértenger volt egykoron Majs lápján.
Ének szó az est csendjében,
tengernyi vér folyt a patak szélében.
Hol hős magyar szív ontott vért,
a keresztény hazáért.
Vértenger hullámzott e réten
az akácerdő szélében.
Az aranyszínű napsütésben
fél holdak táncoltak az égben.
Hold éles sarlója vágta el
magyar vitézek élete fonalát.
A futár a királyra,
Küzdöttek életre, halálra.
Vöröslött a nap messzi villányi dombok közt
vérvörös volt a harcmező a testek közt.
Magyar és oszmán vér keveredett,
Patakban lassan a Dunába csörgedezett.
Vörös hullámot vetett a kék Duna vize,
A halál tükröződött benne.
Kora esti szél leng a réten,
mint egykoron a csatatéren.