Vers teljes:
Majd, ha örök álomra hajtom a fejem,
S nem érzed többé kezedben a kezem,
Akkor fogod tán megérezni, mily' fontos volt az életem.
Múltak napok, s múltak évek,
Bimbódzó viharok meg-megértek,
De a szerelmes tavaszok mindig megigéztek,
S kértelek maradj meg nekem míg élek.
Hisz eljön majd az idő, mikor már nem lesz percnyi jövőm sem,
Ott fogsz ülni mellettem, s lesni fogod végzetem.
Csak kérlek fogd majd akkor is két kezem,
Szerelmed feszítse szét a lelkem.
Hisz halálba mennem csak úgy szép,
Hogy egy percre sem vagy: emlék.