Volt egy hon, melyre Árpád rátalált.
Egy hon, melynek Ő adta magyarságát.
Egy hon, mely kivívta szabadságát.
Egy hon, mely kiállta az idő vasfogát.
Egy hon 1526-ban.
Egy hon a mohácsi határban.
Egy hon augusztus 29-én.
Egy hon a bátorság mezején.
Egy hon, ki a törökkel állt szemben.
Egy hon, mely meg sem rezzent.
Egy hon, mely hátrányát látva.
Egy hon, mely elindult a biztos halálba.
Egy hon, melyet halálhörgés járt át.
Egy hon, ahol az ellenség érezte a vér szagát.
Egy hon, bár elvesztette a csatát.
Egy hon, mely megőrizte méltóságát.
Egy hon, melyet idegenek szabdaltak szét.
Egy hon, melynek királya gyermek volt még.
Egy hon, mely harcra adta fejét.
Egy hon, mely fertály nap alatt vesztette életét.
Egy hon, mely 150 évig érezte a vereséget.
Egy hon, mely számlálta a veszteséget.
Van egy hon, mely azóta is vívja csatáját.
S ez a hon a MAGYAR, vajon becsüli most Mohács áldozatát?