Vers teljes:
Egy ifjú lovag ballag lovával,
Egy ifjú szív egy gyönyörű balladával.
Otthon várja a párja reményteli lélekkel,
Várja a fiatal leventét vízzel teli szemekkel.
A katonák gyülekeznek,
Fel a fejjel hősi ezredek!
Akkor is, ha a csatát nem nyeritek,
Egy dolog fenn marad:a dicső tetteitek.
A dalia a síkra tart lován,
Az ütközet kezdődik hamarán.
Jön az ellenség szaporán,
S a “segítők”? az ország túloldalán.
Elkezdődött a csata,
Bátran harcolt a katonák hada,
Azonban mindezt csak hiába,
Túl nagy volt az ellenfél létszáma.
Az ifjú lovag kitartóan harcolt,
Páncélján egy karcolat sem volt.
De hosszú ideje vívja már a harcát,
A fáradság megüli az arcát.
Ebben a pillanatban néz fel,
Mégis hány társa hunyt el?
Mégis mikor lesz vége a háborúnak?
Amikor tele lesz Kharónnál a csónak?
Válaszokat keresve nézett szét,
Azonban ezzel hatalmas hibát vét.
A testében hirtelen nagy fájdalom,
A levente lenéz, egy kard szúrta mellkason.
A vitéz ifjú összeesik,
Úgy tűnik még itt van, de nem sokáig.
Szeme mégis reménnyel és szeretettel van tele.
Egy dolog jár az eszén: a kedvese.
Egy szép asszony néz ki az ablakon,
Várja, hogy szerelme hazataláljon.
Bús könnyek közt fogja a hasát,
Az új nemzedék egy ivadékát.