Az a bizonyos 29. nap

  • Verseny: Mohács 500 versek
  • Beküldte: Agárdi Máté János
  • Pályázó neve: Agárdi Máté János
  • Pályázó email címe: mate1234529@gmail.com
  • Vers teljes: Hol lassan folyik el a Duna
    ott van egy város,
    amelynek nem kegyelmezett Fortuna
    és emlékeinkben lett oly halálos.

    Hol dicső európai daliák
    nem tudták megállítania a török lavinát
    Két ország vesztette el egyazon királyát,
    és lepte el a török Mária országát.

    Hol veszett egy ország krémje
    és vele együtt foszlott népe reménye
    Jutott egy dicső Regnum vészbe
    rabló, fosztogató török kezébe.

    Az ezerötszázhuszonhat
    nem egy szerencsés száma Mohácsnak,
    de mégis ez adta hírnevét a városnak
    köszönhette mindezt annak az augusztusnak.

    Hiábavaló lett volna a nagyobb sereg,
    ha jobban buzdítják a daliás lelkeket
    De a daliások a dombon menetelnek,
    és ez okozza vesztét a seregnek.

    Török jöttek messze délről,
    a népek rettegtek ágyúik tüzétől,
    de mégsem félt a magyar attól,
    mitől más nép behódol.

    De jaj, micsoda veszteség
    nincs többé koronás felség,
    hiszen belefulladt a Cselébe,
    és ketten pályáznak helyébe.

    De a szultánt ez nem zavarja,
    de estig nem megy be a sátorba,
    lován marad nyugtáinak a Napnak,
    és várja, hogy hol van nyoma az új hadnak.

    Lett-e csata veszte ezen országnak?
    Lett-e csata jelképe Mohácsnak?
    Lett-e mégis ez végzete ezen országnak?
    Lett-e mégis jelképe Mohácsnak?

    Jelképe ez garantált,
    és adta egy új korszak nyitányát,
    de mégsem a hanyatlásé,
    hanem a feltámadásé.

    Hiszen elnyomták, taposták, kifosztották,
    de felemelte egy nép az orcáját,
    és követelte a helyét és az egységes országát
    a kitartás pedig megtette a hatását.

    Közel százötven év,
    megannyi szenvedés, gyötrelem és vér,
    de mégsem adta fel a nemzet a reményt
    és folyamatosan igyekezett fenntartani fejét.

    Három rész, mely olykor egymásnak is esett
    magyar a magyaron sebet ejtett,
    de mégis e nemzet újból egységet teremtett
    és a reménységben magyar magyarnak testvére lett.

    Sanyargatták, fosztogatták, éltek itt a megszállók
    teremtek, de mégsem eleget a kaszálók
    híztak és gyarapodtak a megszállók
    és nem voltak elegen a hazát találók.

    De megszűnt a vész,
    Mohács után is helyreállt az egész
    hisz nem hagyta el a magyart a remény
    és lett új egységes minden dicsőség és erény.

    Megvolt mi kellett a feltámadásba vetett hit,
    és ez megmozdított mindenkit
    törtek gátakat, láncokat
    és visszaszerezték a magyarok régi Regnumukat.

Feliratkozás hírlevelünkre

Üdvözöljük! Kérjük, iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a Mohács 500 programjairól és újdonságairól. Ha már feliratkozott és le szeretne iratkozni, használja a belépés után megjelenő 'Leiratkozás' gombot.

Köszönjük érdeklődését! A megerősítő emailt hamarosan megkapja a megadott címre. Kérjük, kattintson a benne található linkre a feliratkozás véglegesítéséhez.