A remény városa

Verseny: Mohács 500 versek
Beküldte: Csanádiné Főczény Ildikó
Pályázó neve: Csanádiné Főczény Ildikó
Pályázó email címe: ildi8712@gmail.com
Vers teljes: Mátyás király idején,
Boldogan élt itt a nép.
De a halála után,
Meggyengült az országhatár.

Felborult az ország rendje,
Idegenek léphettek be.
Csak törtek-törtek előre,
Nem állíthatták meg őket.

Az egész ország arról beszélt,
Mohácsot is elérte a vész.
Testük lelkük összeért,
A törököké lett a dicsőség.

Szegény vagy gazdag nem számított,
Mindegyik a földre hullott.
Lajos király is elesett,
Pedig csodát remélt a hadsereg.

Vérben úszott már a mező,
S tovább haladt a török erő.
El is dőlt a csata sorsa,
Nem maradt más, csak a város romja.

Nehéz idők vártak rájuk,
Három részre szakadt az országunk.
Százötven év elteltével,
Felszabadult az ország népe.

Fű nőtt ki a török nyomán,
Visszatért a Főnix madár.
Ahogy feltámadt a hamvaiból,
A város is újjáéledt a poraiból.

Visszatért a város zaja,
Színesebb lett az élet rajta.
Változatosabbak lettek a szavak,
De együtt építették fel a falat.

Gonosz erők gyűltek össze,
Villámként hasítottak a Magyar földbe.
Szétszabdalták az országot,
Megkímélték Mohácsot.

Kitisztult a Duna medre,
Új remények folytak benne.
Városi rangok jöttek mentek,
Mindig elűzték a hideg telet.

Újra épült a város fala,
Elkészült az emlékparkja.
A kapu mindenkinek nyitva áll,
Már csak turistaként léphetik át.

Ötszáz év elteltével,
Még mindig él a csata képe.
A hősök testét már por fedi,
Emlékeiket senki sem feledi.

Vissza a listához

A remény városa

Feliratkozás hírlevelünkre