A Mohácsi Vész 500 éves évfordulójára.
-
Verseny:
Mohács 500 versek
-
Beküldte:
Szabó Tamás
-
Pályázó neve:
Szabó Tamás
-
Pályázó email címe:
mkzrt2014@gmail.com
-
Vers teljes:
A MOHÁCSI VÉSZ 500 ÉVES ÉVFORDULÓJÁRA:
A "mohács" szó szlávul "integetőt" JELENT;
Senkit onnan a Múltból nem hiteget:
Egyszerűen int és integet, csak int és integet;
Hinti a tanulságokat bent is mint kint: Lám a múltból tengernyi kínt tereget...
Ám inti az Elmúltból az Egész Jövőt, és benne a Mindenkori Jelent:
Kiosztja a véres és sáros ingeket a megmondók rémes-hamisan sármos kasztja között.
A Mindenkori Múlt, mint egy feneketlen KÚT:
Ugyan kifosztja a népet, alig marad kosztja...
Ám most is mint mindig, nem-tovább mint-eddig: Lám marad egy keskeny de virágos ÚT:
Rajta haladva a lényeg: Hogy lám maga a nép megmarad!
Ám az uralkodók kasztja pedig akkor-is, mint-ma?
Elevenen megrohad...
Prófétálni csak kérdőjeles mondatokban szabad!
Az idő ugyanis lám egyre gyorsabban szalad....
A válasz a kérdőjel helyébe felkiáltó jelként szakad reánk...!
Csak ámul és bámul rajta az egész Hazánk.
Látszólag irígy a kérdés, de mindig fontos és pontos a "felkiáltásban jeles" válasz:
Szívleld hát meg, és magadnak élhetőbb Jövendőt válassz!
Így az imént még kérdőjelben zárt mondat érvényes válasszá változik át a szemünk ELŐTT...?
A nagy, de csak részleges pusztulás után..., ámde:
ÁMDE még a Kollektív Végpusztulás ELŐTT!
Ha vesszük a fáradságot és áttekintjük az akkori történelmi tényeket:
Valamint a reájuk vonatkozó sokféle korabeli véleményeket:
Csupa elaprózott szembenállás káosza okozza a letaglózó fejleményeket...
Jaaajjj ééss, hajjaj....
Mindenütt vér, és harci robaj...
Felsorolni valamennyit egyszerűen lehetetlen!
A mai ember csak olvas: Ítéletet alkotni tényszerűen képtelen!
Ám ha óvatosan és körültekintően ítélkezünk:
Akkor önmagunk fölött is ilyen ítélkezést kapunk!
Ugyan megkopik ama minden-felé "tárva-nyitva fényes kapunk";
De utólag óvatosan és körültekintően ÉPÍTKEZHETÜNK.
Erős épületekben lakva, bennük tiszta szobákban végül önfeledten SZÉPÍTKEZHETÜNK:
Ha ebben igazán figyelmesen kitartunk..., és:
ÉS minden kényes Parancsolatot fegyelmesen betartunk:
Akkor végül és csakhamar,
minden bizonnyal ÜDVÖZÜLHETÜNK.
Mi anno Mohácsnál valahogy így "szerettük" az akkori ellenséget:
Krisztus szavai szerint így fordítva-ordítva az alapozó jelenséget a saját talányos javunkra?
Már hozzá szokhattunk, hogy ilyen történelemhez nem szoktunk hozzá.
De nem váltunk azzá, amit a hódító kért és ígért.
Ennyi tanulságot a mindenkori megszállók fura szeretete is biztosan megért.
Mohács körül mindegyik hadtest előre akarta engedni a másikat.
Hogy harcolni lásson előbb maga helyett másokat?
Végül szóltak jóindulattal a besúgók:
Hogy a nádasokban éjjelente busók zörögnek és hemperegnek.
Az ég fenyegetően dörög, az esővíz róluk elegánsan lepereg...
De ha nem távoz a török, akkor egykettőre közöttük teremnek.
Végül busóknak szúrós szeme és fenyegető járása egy végtelen hagyományt eredményezett:
Hiszen úgymond az ördögökkel szemben "védtelen" törökök számára vértelen szabad elvonulást engedményezett...
Jaaaj, a költeménynek elszánt arányos rímeket nehogy pont most fordítsam át inkább prózába!
Az egyke költő aranyos hetyke pózába SZORULVA...:
A földre hol vesztes sírásban, hol győztes nevetésben, de megdolgozott erőtlenségben és megfoltozott éretlenségben, egymás-közt felváltva gyalázattal és alázattal...: Felfelé sóhajtva, és lefelé BORULVA...:
Hol gyalázkodva; - 's majd végül úgyis fohászkodva...?
Tekinteni a múlt és a jövő felé:
A bölcs szemlélő az időt így pásztázva a helyes válaszokat is bizonyosan meglelé.
Íme a versem kész:
Benne rímekben a Mohácsi Vész...
Annak Örök Tanulsága viszonylag tömören:
Megszenvedtük a Múltat és a Jövendőt is keserű örömben.
Várjuk hát cserébe Magát az Üdvözülést!
"Üstöllést", mint mondták régen: Amaz Édes Idvezülést...