Vers teljes:
Napok óta keresem a jó szavakat.
Miként hozhatnék szebb napokat!
Történelmünk pusztító ciklon,
hol talpon őrizni sorsunk,
őseink lelkébe forrott itthon.
Ez a mi hazánk, mi választottuk,
szívünk megdobban, szemünkbe könny csurran.
Életünk feladjuk, szabadságunk megtartjuk.
Hazánk a betolakodók fellegvára,
vörösben pompázó patakok forrása.
Oszmán harcosok birodalma régen dagad.
Még mindig az anyagi javakért harcolnak!
Nem szeretek Mohácsra gondolni,
torkomban csutka, kezem ökölbe szorítva.
Honfitársaink életüket adták, szabadságukat soha!
Iszlám barbárok mit tettetek?
A győzelem számotokra nem kedves?
Fejek a testekről lehullanak,
a kegyelem egy álom marad.
Inkább harcolok az utolsó lélegzetig!
Istenem, még egy, még egy ellenséget adj!
Kedves Remény most te békén hagyj!
Hősi halál bújt most hozzám,
mesélnek majd e tettek a hosszú évek nyomán.
Bimbódzó Hazafiság nyílik történetünk során.
Évszázadok gyorsan múlnak,
történelmünk alatt könnyek hullnak.
Eltelt majd ötszáz év!
Fejünk felett az ég még mindig kék,
a szél szanaszét tép,
de még most is itt van a Magyar nép!
Egyszer megszereztük.
Egyszer otthonná tettük.
Utódaink kezébe átadjuk,
nagyságunkat méltatjuk.
Gondolatban messze nézek,
nemzetünk most a célba érhet.
Süssön ránk a nap mindörökké.
Legyen ez így most, és örökké!